
Az alkohol egyike az emberiség által leggyakrabban használt pszichoaktív drogoknak. Az alkoholfogyasztás szokása az emberi civilizáció kezdetei óta majd minden kultúrában megtalálható. Egyes kutatók szerint már a kőkorszaki emberiség is fogyasztott alkoholtartalmú italokat. Egy ie. 3500-ből származó papirusz arról tanúskodik, hogy az egyiptomiak ismerték a sörfőzdék intézményét. A bor nagy népszerűségnek örvendett a görög és a római társadalomban egyaránt, a középkori kolostorok tevékenységi köréhez pedig szorosan hozzátartozott a szőlőművelés, a borászat. Az etil-alkohol (C2H5OH) szerves, színtelen, illékony, kellemes illatú, égető ízű, gyúlékony folyadék. "Alkohol" alatt rendszerint csak az etil-alkoholt (etanolt) értjük, bár ebbe a családba kémiailag számos más anyag is beletartozik. Az alkohol erjesztéssel történő előállítását tudományos alapossággal először Louis Pasteur dokumentálta a XIX. század közepén (maga az eljárás már jóval előtte ismeretes volt). Kutatásai során kiderítette, hogy az alkoholt egy mikroszkopikus méretű, egysejtű élesztőgomba állítja elő, amely bizonyos cukrokat szén-dioxiddá és etil-alkohollá bont le. Ahogy az erjesztett anyagban (szőlő, malátázott gabonaőrlemény) csökken a cukor mennyisége, úgy lassul az erjedés is. Ha a cukor elfogyott, vagy az erjesztett anyag alkoholszintje elérte a 14%-ot, akkor az erjedés megáll. Ennek következtében erjesztéssel nem lehet 14%-osnál magasabb alkoholtartalmú italt előállítani. Az ennél töményebb italok készítéséhez desztillálni kell az oldatot, azaz forralással ki kell vonni belőle az alkoholt. A sörök átlagosan 5%-os, a természetes borok 7-14%-os, a pálinka és a rövid italok pedig 40%-os alkoholtartalommal rendelkeznek (de vannak ennél magasabb alkoholtartalmú égetett szeszes italok is). (web.t-online.hu)